Tánc és hóvirág

Ketten indultunk,
Fejünket álomra
Együtt hajtottuk
S kezdtünk tündérszép
Szerelmes táncba

A tánc mégis megzavarodott
Könnyed boldog
Léptünk összegabalyodott
Te csalódva léptél vissza
Szép táncra vágyódva

- Az Időt magad előtt tolod
Tenni valód mögötted
Láncon robog
Álmodat és vágyadat
Lánccsörgés tölti meg

Csalódva futottál tova
S az álom, mely
Kettőnk szemére suhant
Egyedül ért engem
S rémálomként

Ébresztett keserű
Pohárral kezemben
Melyet egyedül
Hagytál mellettem,
Egyedül ébredtem.

Élted, ha azóta
Egyedül táncolod,
Magányos ritmusa,
Egyedüli vigasza,
Legyen az a virág

Az a hóvirág,
Melyet kebledre
Tűztem hóvilág
Holdfény sugara
Alatt, arany Napfényre,

Szeretetre vágyva.
Melyből fekete nedű,
Méreg pohárba zárva
Jutott osztályrészemül
Törött keblemre rázva

Patakzó csillag
Könnyeimet Te érted
Lelkem beteg
Szeretett Tündére
Várlak még vissza Téged

Álmod tiszta
Zöldellő rétjére
Táncunk tavaszi
Arany mezejére,
Tölgyek árnyékába Téged.

2008. II. 17.