Ophelia. Ezen a lélek-szaggató festményen még élsz, fejedet a víz felett tartod, és énekeled keserédes dalodat. Még nem haltál meg, reményed virágkoszorú, a feléd nyúló faág megmentésedért nyújtózkodik. Ne add fel a reményt, nyúlj a segítő fa-kézért, s hagyd, hogy a patak vize megtisztítsa érzelmeid örvényét. Jöjj ki a vízből. Ne legyél tragikus Opheliája e történetnek