Wish You Were Here

Wish You Were Here...
Me, oh, my country man,
Wish You Were Here...
I Wish You Were Here...
Don't you know, the snow is getting colder,
And I miss you like hell,
And I'm feeling blue...
I've got feelings for you,
Do you still feel the same?
From the first time I laid my eyes on you,
I felt joy of living,
I saw heaven in your eyes...
In your eyes...
Wish you were here...
Me, oh, my country man,
Wish You Were Here...
I Wish You Were Here...
Don't you know the snow is getting colder,
And I miss you like hell...
And I'm feeling blue...
I miss your laugh, I miss your smile,
I miss everything about you...
Every second's like a minute,
Every minute's like a day
When you're far away...
The snow is getting colder, baby,
I Wish You Were Here...
A battlefield of love and fear,
And I Wish You Were Here...
I've got feelings for you,
From the first time I laid my eyes on you...



Ez a szám kísért napok óta... hallgassátok meg. Betettem a kép alá...



A Morrigan

Hallom hangodat a szélben
Behunyom szemem, hiszen vak voltam már
Széttárom karjaim s utam újra indul
Hallom hangodat a szélben

Hallom, értem kiáltanak míg én nevetek
Hullámokat érzek s elúszom velük
Nevetek és sírok egy hangon
Zuhanásom szárnyallásba torkollik
Hallom hangodat a szélben
Behunyom szemem, hiszen vak voltam már
Széttárom karjaim s utam újra indul
Hallom hangodat a szélben

Kövek közt hálok, hátrahagyom az időt
Lehullok a télen, s mégis Veled vagyok
Esőben növekszem, érzem a levegőt
Érzem a földet, hordom gyermekedet
Hallom Hangodat az Éjszakában
Behunyom szemem s felébredek végre
Széttárom karjaim s utam újra indul
Hallom hangodat a szélben

A Faun - Isis c. dal alapján

A Vándor

Egy enyhe vágy csalogat nagy messzeség felé
Mint egy drága sóhaj, vagy édes sikoltás
Nem állhatok ellen annak,
- Mi mindig is voltam –
Újra útra kelek – vajh’ most mindörökre?
A Hold fakó sarlója alatt fekszem majd
Csillagokkal játszván
A tünde királyság, már magához szólít
Tündém és én, utazunk időkön át
S rég elfeledett históriák messzeségében
Ősi mágusokkal, kulcsokkal, szép ligetekben
Titkos ajtókon által, melyek álmokhoz vezetnek,
S kik hisznek bennük, mindig útjukra lelnek rajtuk

Egy enyhe vágy csalogat a messzeség felé
Mint egy drága sóhaj, vagy édes sikoltás
Nem állhatok ellen annak,
- Mi mindig is voltam –
Újra útra kelek – vajh’ mostmár mindörökre?
Kis királyságomban az lehetek, ki valójában vagyok
Kivé mindig is lenni vágytam...
Kaparászást hallok ajtómon
Valaki megint engem szólít
Néhány apró lény lesz útitársunk,
Ezen az éjjelen
Az árnyam és én
Gonosz játékot űzünk,
Mit nem kellene tennünk, de megállni nem tudunk
Ne mondd el senkinek, most hová tartok,
Úgysem hinnék el
Ezúttal nem tudom
Hazatérek e valaha
Búcsúzom most tőled s otthonomtól

Egy enyhe vágy csalogat a messzeség felé
Mint egy drága sóhaj, vagy édes sikoltás
Nem állhatok ellen annak,
- Mi mindig is voltam –
Újra útra kelek – vajh’ mostmár mindörökre?
Kis királyságomban az lehetek, ki valójában vagyok
Kivé mindig is lenni vágytam...

Nimfa a fülledt párában

Létezel é, mondd, Te vajh
Természet szerető,
Ölellek e majd keblemre
Szépséges nimfa-nő

Hajtod e fejed majd vállamra
Hosszú éj-tánc után
Csillag-Holdfény ragyog-e majd
Hajad lomb-koronáján

Körbe ölelsz e kecses kezeddel
Párás csók után
S bolygsz e velem majd erdőben
Szél-állatok nyoma után

Tévedsz e el vélem éji lápon
Csalogány szó hallatán
Hálsz e velem nászi ágyunkon
Éj-erdő patak partján

Megosztod e velem bölcs szavadat
Tanítasz e Hold nyelvén
Hogy értsem mit szól
Lépten-nyomon

Minden köröttem szóló lény.
Fák, csillagok, ne hallgassatok,
Mutassátok merre jár ő
Űzzetek engem, míg meg-nem lelem
Hol hál e szép nimfa nő.

" Élj úgy, mint ahogy egy király él. Harcolj, küzdj úgy, amint egy herceg küzd. És úgy hullj el, miként egy hős hull el. "

A Világ annyira esetleges... Úgy érzem alíg tudok róla valamit, s ez egy bizonyos nézőpontból igaz is. De mégis! Sokaknál többet tudok.
Csak egy kicsit máshogy. Hosszú évek alatt eljutottam idáig - holott mi ez a néhány év valójában - egy örökkévalósághoz képest, melyen a lelkem áthalad.
Most is csak egy bizonyos pontján állok annak a fejlődésnek, amin az emberi nem - így én is - végig megy.
De vajon hol is állok én ebben az egészben? Hol az én igazi helyem? Mihez is kellene kezdenem mindazzal, amit kiderítettem?
Hiába - ezekre a kérdésekre nem tudok választ adni... Mindössze annyit tehetek (és ez sokat ér, csak egyszerűen nincsen befolyásom fölötte - de talán így a legjobb), hogy rábízom magamat arra a felettem álló gondviselésre, aki segített eddíg is eljutnom.
Nevezzük őket isteneknek, angyaloknak - így isten akaratának, vagy akárminek (bár a név nyilván nem mindegy, de itt nem így értettem). Nem tehetek mást, minthogy gondot viselek a testem, az elmém és a lelkem fölött - s a környezetemben véghezviszem mindazt, amire úgy érzem, úgy látom szükség van. Hogy oda megyek, ahová a szívem vezet.

Indító bejegyzésként;

Eme blogot afféle gondolat-naplóként, pillanatnyi szellemi és egyéb témákat érintő filozofálásaim, belső monológjaim médiumaként kívánom használni. Ha ez valamiféleképp' érdeklődésedet felkelti, úgy örvendek, s üdvözöllek az olvasók között.
Azonban megjegyezném itt s most (s többet ezután soha szívem szerint), hogy az itt megjelenő gondolatok teljesen szubjektívek. Ez vitára ne adjon okot. Az érdemes kommentárokat, megjegyzéseket megtartom, ám ezt is megválogatom majdan.

A továbbiakban kellemes böngészést kívánok,
Az Istenek óvjanak utunkon