Pain Of Salvation : Song For The Innocent

This world is what we can give
Scarred from the way we lived
All those dreams we shared for you
How I wish they could come true

We dreamed of a world in peace
But killed for a life of ease
Now we leave the wounds for you
What else can the dying do?

...all those dreams we shared for you
God, I wish them to be true...

" Tánc a hóban, tánc a ködben... "

Pain Of Salvation : In The Flesh

She walks these empty streets alone
Hiding from something they call "home"
Hoping to find some peace of mind
Sometimes we need to walk alone

She is set on running away
Though her mom was yelling she must stay
A wind beaten bird for reasons unheard
Sometimes it is best to run away

So fly away, fly away, fly away
Don't be afraid, don't hesitate, fly away

Some wear their bruises on their skin
Others hide their scars deep within
She has a wound close to her womb
Blames herself for letting it in

So fly away, fly away, fly away
Don't be afraid, don't hesitate, fly away
But She's afraid, she's afraid, she's afraid
Anyway
See those eyes, see those eyes, see those eyes
Hate and lies, a fire that slowly dies
But She will fly, she will fly, she will fly
Before it dies

Sometimes the hands that feed
Must feed a mind with a sick need
And the hands that clutch can be
The same hands that touch too much
Eyes that hungrily stare
Read in an access that's not there
While eyes close to hide tears
Or look away in fear
Run away!

Passing the open stores
Hiding her dirty sores
Seeking asylum among freaks and whores
What wouldn't she give to be in a society
Not learning the eyes to be closed but to see

Now she bites the words
"Never"
She kicks the ground
"Never"
Swallows her tears
"Never will I go back"
She hits the walls
"Leave me!"
Scratches herself
"Leave me!"
Begs to all Gods
"Rip me from this sick flesh!"

"I will always be there"
"No!"
She holds her ears
"You know that I love you"
Pretends that she doesn't hear
"We're in this together"
"We share the same skin"
Panic in his voice now
"Free us from sin"

"Tell me that you love me"
This is the end
"I know that you do"
Of her way
Never ever again
Follow me down

"God forgive this hunger"
"Please mommy see"
"Never tell a soul"
"Is it me?"
A child will love its parents
Will follow them down

She swears to the pavement's heart of stone
That these city lights will be her home
But still as they burn she will return
Back to the adults. . . of her home.

Pain Of Salvation:Morning On Earth

For as long as I can remember I have wanted to
Silence every beating heart; every sound of breathing
Now there is something inside of me that aches as I hear you
Breathing here when you sleep between these morning sheets

I am the tears in your mouth
I am the weight on your shoulder
I am the scream that wants out
And my heart just couldn't grow colder
Now this rusty heart is my gift
This fallen love is my gift

Morning arrives on an Earth I've never seen before
Revealing a life that I never really understood
Strange, the way beauty can hurt the unopened eye
Much more than all of the filth and pain
That we're soaked in ever could

I am the tears in your mouth
I am the weight on your shoulder
I am the scream that wants out
And my heart just couldn't grow colder

Hear this voice, see this man standing before you
I'm just a child trapped inside the body of a man

"An acquaintance so oddly old - bred not to love
Suffers the beaten grounds of Idioglossia
We talk but we do not speak
Together only in our incapability to leave this fallen playground
We rule this Empire merely with these few crippled toys
Rust in our faces
This is what we can share - this is all we can lose
Still
Furiously we will linger to it with our lives
Cling to its rust and pains
Barefoot and torn
Bred not but born to love"

Hear this voice, see this man standing before you
I'm just a child trapped inside this fallen man
See this child

Úgy volt vég, amilyen szépen, szívet tépően még sosem volt.
Rá kellett jönnöm - így még senkit sem szerettem, és senkivel sem
tudtam így mindent lezárni. Se harag, se igazi csalódás nem
kelt bennem - hiszen tudtam, vége van. Csak tiszta, nyitott
fájdalom maradt bennem, ami tanít és formál.
Mindenemet felajánlottam, amim csak van és újra adnám
bármikor - most először életemben képes vagyok meghozni a
legnagyobb áldozatot, mert mindennél jobban szeretlek, úgy hogy
leírni, vagy szavakba önteni nem tudom - most képesnek érzem
magam úgy szeretni téged, hogy elengedjelek - járd utad úgy,
amint lényed diktálja s találd meg amit keresel, amire vágysz, amire
(akire) úgy érzed szükséged van - legyél boldog és tanulj - értem és
magadért. De tudd - ha végül mégis újra hozzám vezetne a sors,
a szíved, lelked végzése, szükséged - szívem, karom, elmém és ajtóm
számodra örökkön nyitva áll. Csak szép emlékem maradt
tőled és egy új kapu, amit ma végképp kitártál bennem - s nem
bezártad, ahogy először hittem.
Rájöttem, mi az én tanulságom - hogy milyen sokat adtál nekem.
A páncélt szivemről lecsatoltad, rozsdás jegét feloldottad -
ha ezt a kaput újra bezárnám, talán soha többé nem nyílna ki,
és így mindent, amit kaptam tőled - szerelmet, kulcsot önmagamhoz
teérted - eldobnám magamtól. - úgy az én sorsom értelmét vesztené.
Amit feltártál, nyitva tartom számodra - és minden tanításra,
amit csak magamba engedhetek - istenektől, embertől, állattól és
minden létezőtől.
Te vagy az a fele az életemnek, aki az érzéseimen keresztül tudott a
legtöbbet adni nekem - kívánom, hogy rájöjj, milyen fontos is ez, hogy
mennyire alapja annak, hogy az ember az értelmét is nyitva tarthassa,
s ha az érzései harmonikusak, bármit megtanulhat, bármit elérhet, ha
eleget küzd érte és tud rá várni. Nekem, ezt az érzelmi tisztítást, nyitást
kellett megtapasztalnom általad, tebenned - innentől mindent meg tudok
tenni érted - azt is, hogy elengedjelek, ha most ezt kérted.
Nem zárhatom el tovább az érzéseimet, nem hurcolhatom önmagammal
azokat a régi sérelmeket, amelyeket még előtted éltem át, mert már
így is megbetegített.
Az istenek végzése most ez volt felettem és én elfogadom, önmagamat
most nékik áldozom, s az ő gondviselésüket kérem - az övékét, és minden-
kiét, aki segíthet e tanulásban, míg elérem a célt, amire
teremtettem - a tiédet épp úgy vágyom most is, majd is.
Most egy pár napig nem foglak keresni - ne okozzak még több
fájdalmat, mert tudom, neked épp' oly nehéz.
Arra kérlek, keress meg, ha készen vagy rá - lehet, hogy fájni fog,
de ez a fájdalom eltörpül a boldogság mellet majd, ha
megkeresel és azt hallom tőled, tennivalódhoz közelebb kerültél
- tudd, hogy rám mindenben számíthatsz - a kapu, melyet
megnyitottál, mindig nyitva áll előtted.

2009. II. 25.

I wish I was on yonder hill

'Tis there I'd sit and cry my fill

And every tear would turn a mill

Is go dtí tú mo mhuirnín slán

Chorus

Siúil, siúil, siúil a rúin

Siúil go sochair agus siúil go ciúin

Siúil go doras agus ealaigh liom

Is go dtí tú mo mhuirnín slán

I'll sell my rock, I'll sell my reel

I'll sell my only spinning wheel

To buy my love a sword of steel

Is go dtí tú mo mhuirnín slán

I'll dye my petticoats, I'll dye them red

And it's round the world I'll beg for bread

Until my parents shall wish me dead

Is go dtí tú mo mhuirnín slán

I wish, I wish, I wish in vain

I wish I had my heart again

And vainly think I'd not complain

Is go dtí tú mo mhuirnín slán

And now my love has gone to France

to try his fortune to advance

If he e'er comes back 'tis but a chance

Is go dtí tú mo mhuirnín slán

(One translation of the Irish chorus is;)

Go, go, go my love

Go quietly and peacefully

Go to the door and flee with me

And may you go safely my dear.

Ophelia. Ezen a lélek-szaggató festményen még élsz, fejedet a víz felett tartod, és énekeled keserédes dalodat. Még nem haltál meg, reményed virágkoszorú, a feléd nyúló faág megmentésedért nyújtózkodik. Ne add fel a reményt, nyúlj a segítő fa-kézért, s hagyd, hogy a patak vize megtisztítsa érzelmeid örvényét. Jöjj ki a vízből. Ne legyél tragikus Opheliája e történetnek

Anathema:Electricity

Seems like you never really knew me
Seems like you never understood me
Seems like you never really knew how to feel
But electricity it drew you near to me
What you needed was to be rid of me

There were times you really made me smile
And there were times you really made me cry
And there were times I never really knew how to feel
But electricity it drew you near to me
What you needed was to be rid of me
And the fear made you so unsure of me
What you needed was to be rid of me.

But electricity it drew you near to me
What you needed was to be rid of me
And the fear made you so unsure of me
What you needed was to be rid of me.